Szentpéteri testvéreivel együtt egy kis faluban töltötte gyermekéveit, ahol már korán komoly érdeklőést mutatott a természet iránt. Szülei segítségével sajátította el a természetismeret alapjait s vált szenvedélyes természetvédővé.
Középiskolai tanulmányait a Tóth Árpád Gimnáziumban végezte emelt szintű biológia tantervű osztályban. Ezalatt két egyéni elsőhelyezést ért el országos tanulmányi versenyeken (Kitaibel Pál Középiskolai Biológiai és Környezetvédelmi Tanulmányi Verseny, Paksi AtomerőűKörnyezetvédelmi Diákpályázat). A gimnáziumi évek alatt kezdett el fotózással foglalkozni.
Diplomáját a Debreceni Egyetemen szerezte mint biológus kutató, ökológia szakirányon. Diplomamunkáját viselkedésbiológia témakörben írta. Az egyetemi évek alatt csoporttársával és barátjával, Mónus Ferenccel egy, a tudományra nézve új orchidea fajt fedezett fel és írt le Dégen nőzőű(Epipactis degenii) néven az Olympus-hegységben, Görögörszágban.
A diploma megszerzése után egy tanulmányi és egy néptáncos ösztöndíjat nyert el az amerikai Duquesne University-re (Pittsburgh, Pennsylvania, USA). A hazai 8 éves néptáncos múlt után (Hortobágy Néptáncegyüttes, Nyírség Táncegyesület) immár a "Tamburitzans" együttesben kamatoztatta tudását, mellyel az egyetemi tanulmányok mellett egy tanév alatt az USA 40 különböző államában lépett fel 80 alkalommal egy két és fél órás műsor keretében. Ebben az évben Szentpéteri fontos fotográfiai kapcsolatokat épített ki a National Geographic Magazinnal és a Canon Inc-vel.
Szentpéteri ezután visszatért Magyarországra hogy képriportokat készítsen a National Geographic Magazin számára. Ekkor kezdte el doktori tanulmányait a Pécsi Tudományegyetem Növénytani Tanszékén, ahol egyes kökörcsinfajok (Pulsatilla) rendszertani, ökológiai és természetvédelmi problémáival foglalkozott. Ugyancsak ebben az évben kezdett el oktatni az egyetemen növényrendszertani, fotográfiai és botanikai illusztrációs témakörökben.
Első teljes életciklust bemutató képriportja a tiszvirágról készült, mellyel Szentpéteri lett az első magyar állampolgár, aki valaha cikket tudott leközölni a National Geographic Magazinban. Azóta további két nagycikke jelent meg a lapban.
Fotoriporterként Szentpéteri elsősorban veszélyeztetett fajokra és élőelyekre koncentrál, különösen Kelet-Európában. Létrehozta a Tátorján Természetvédelmi és Fajmegőrző Alapítványt, mely elsőorban veszélyeztetett növényfajok szaporításával és élőhelyeinek védelmével foglalkozik. Fotós- és kutatóútjai során eljutott már panamai, tajvani esőrdőbe, afrikai sivatagokba, a Duna-delta vizes élőelyeire, a Kárpátok, Erdély és Izland hegyeire.
Meghívott szakmai elődóként nemcsak Magyarországon, de külföldön is rendszeresen szerepel (Egyesült Királyság, Lengyelország, Románia, Szlovákia, Tajvan, Ukrajna, USA).
Szentpéterit számos nemzetközi sajtó- és természetfotó versenyen díjazták már: Focus on Your World, World Press Photo, Wildlife Photographer of the Year, Nature's Best, Pictures of the Year International. Legjelentőebb eredménye egy elsőhelyezés a World Press Photo 2010 "Természet - Egyedi" kategóriában.
Elsőkönyve "A Tisza virágai" címmel 2004-ben jelent meg a veszélyeztetett tiszavirágról, melyben mind a képanyag, mind a szöveg a szerző munkája.
Tudományos kutatómunka és fotográfia mellett továbbra is foglalkozik grafikai illusztrációval. Legkiemelkedőb munkája Prof. Dr. Borhidi Attila "Mexikó Rubiaceae Flórája" című monográfiájának szinte teljes illusztrációja.
Természetfilmes tevékenysége Sir David Attenborough "Life in the Undergrowth" filmsorozatával kezdődött, ahol Szentpéteri feladata a logisztikai és tudományos háttér biztosítása volt a tiszavirág és szitakötő filmezése során Magyarországon. Ez volt az első alkalom, hogy Attenborough hazánkban forgatott.
Szentpéteri 2006-ban szerezte meg Ph.D. fokozatát, mint biológus kutató. Gyógyszeripari tevékenység mellett jelenleg fotográfiával, természetvédelmi biológiával és oktatással foglalkozik.
Dr. Szentpéteri L. József Magyarországon él feleségével.